Szegedy Róza-ház Irodalmi és Bormúzeum

Ahol egy magyar Casanova is lenyugszik

A Szegedy Róza Ház a XVIII. század vége óta a badacsonyi táj különleges szépségét gazdagítja. A népi barokk vonásokat mutató, három részből álló épületegyüttest és a hozzá tartozó szőlőbirtokot Zala megye alispánjának lánya vitte a házasságába 1800-ban. A ház és környéke férjével, Kisfaludy Sándor költővel kiteljesedett kesergő majd boldog szerelmüket is idézte.

Kisfaludy Sándor testőrtiszt daliás alakja az 1795-ös szüreten tűnt fel, amikor először vendégeskedett Szegedy Ignác badacsonyi présházában, ahol közelebbről is megismerte Szegedy 20 éves lányát Rózát.

Kisfaludy Sándor jó kiállású császári testőr és huszártiszt volt, társasági ember, tehetős földbirtokos, ráadásul kiváló költő. Nem csoda, ha szerették a nők. Csak azért nem nevezném főállású nőcsábásznak, mert egész életében kitartóan és őszintén szerelmes volt.

A sümegi fiatalembert már a pozsonyi katonai akadémiai évek alatt sem kerülték el a szerelmi kalandok. Első választottja egy német pékmester lánya, Wenstein Terézia volt, akivel magyar nyelvleckék ürügyén találkozgatott. Már majdnem szárba szökött szerelmük, amikor Kisfaludyt egy huszárezreddel Erdélybe vezényelték.

Itt szomorúan olvasgatta hátrahagyott kedvese leveleit, amikor bemutatták neki az etédi árva lányt, Gyopáry Anikót. A gyámszülők éppen egy megfelelő vőlegény felkutatásával voltak elfoglalva, így nem vették észre, hogy a nyalka huszár alhadnagy és a lány túlságosan összemelegedtek. Annyira, hogy Anikó teherbe esett. A megesett lányt gyorsan hozzáadták egy mit sem sejtő helybéli fiatalemberhez, Kisfaludyt pedig elvezényelték.

Még románca keserű befejezésén búslakodott, amikor szülőföldje, Zala megye őt delegálta a királyi testőrségbe. Így húsz évesen Bécsbe került, ahol megismerkedett a színházak, bálok, zenés estélyek világával. A fess testőrtiszt hamarosan a bécsi dámák kedvence lett. Az udvari pletykák szerint – nem tudni milyen előzmények után – maga Krisztina királyi hercegnő ajándékozta meg egy aranyórával.

Franciául és olaszul tanult, és eljárt Salvatore Vigano balettmester estjeire a Burgtheaterbe. A kortárs táncművészetnek annyira a rabjává vált, hogy beleszeretett a mester fiatal feleségébe, a kor ünnepelt táncosnőjébe, Maria Medinába. Másfél évig tartott a viszonyuk: “Soha, sohase felejtem el ezt a szeretett asszonyt, akinek karjai között a legbujább, de leggyönyörűbb szerelemnek ölében egy ideig boldognak vélém magamat”, – írta később. Balszerencséjére parancsnoka is kiszemelte magának a szép Mariát, ezért Kisfaludy fegyelmi vétségeit szépen kilajstromozta, s ezzel elérte, hogy a testőrtisztet lefokozzák és eltávolítsák Bécsből. Kisfaludy könnyes búcsút vett szerelmétől, majd szabadságot vett ki.

Otthon, egy badacsonyi szüreten megismerkedett a zalai alispán lányával, a 18 éves Szegedy Rózával, akibe szintén őszintén és halálosan beleszeretett. Az esetről később a híres Himfy-strófákban emlékezett meg: „Édes, kínos emlékezet, / Ott tudtam meg, ki légyen ő, / Oh Badacsony szürete! / S mi légyen a szerelem; / Múlatságos gyülekezet, / Amor nyila miként sebző, /Te rabságom kezdete! / S mi az édes gyötrelem.” Róza kezdetben viszonozta a közeledést, de aztán hűvösen viselkedett a valószínűleg rámenős Kisfaludyval. A visszautasításhoz nem szokott férfi elhatározta, hogy bánatában a harcmezőn fogja keresni a halált. Erre módja is nyílt volna, hiszen a napoleoni háborúk kellős közepén Itáliába vezényelték.

Itt csatatéri halál helyett az olasz arisztokrata szépséggel, a ” fekete hajú, tüzes szemű, vidám, még virágzó” Colleredo grófnéval esett szerelembe, akit a “fiatal, szép, csendes, epedő kék szemű, szőke” Gonzaga hercegnő követett. A románcoknak azonban vége szakadt: Kisfaludy Milánó alatt francia hadifogságba esett, és a provence-i Drauignan városába került.

Itt az előkelő hadifoglyok kosztot és kvártélyt is kaptak, Kisfaludy pedig még valamit: Caroline d’Esclapon kisasszony szerelmét. A művelt polgárlány ismertette meg a francia költészettel, ennek hatására kezdett el új stílusú verseket írni. Caroline azonban egy városi tisztviselőnek is tetszett, aki – csak hogy megszabaduljon riválisától – elintézte, hogy a magyar tisztet hazaengedjék. Újabb könnyes búcsú után Kisfaludy hazaindult.

Útközben mindössze egy német polgárlánnyal és egy Pepi nevű grófnővel esett őszinte szerelembe, és már otthon is volt. A badacsonyi szüret harmadik évfordulóján újra megkereste Szegedy Rózát. A lány ezúttal elfogadta az udvarlást, és örömmel olvasta a férfi leveleit: “első szerelmemnek erős indulattyával, sőt mondhatom, dühével szeretek most is, azt tőled távollétemben igen méllyen, kínnal és fájdalommal érzem”.

1800 január 20-án összeházasodtak. És ezen a ponton nem várt dolog történt: Kisfaludy Sándor ettől kezdve más nőre rá sem nézett, boldog szerelemben élt feleségével. Erről nem csak a „Boldog szerelem” versciklus tanúskodik, hanem a hasonló levélrészletek is:”Ha Napóleonnak a nászéjszaka annyira tetszett, mint nekem a miénké, úgy bizonyára a fél Európát nekünk fogja ajándékozni.” 32 évet éltek együtt, Kisfaludy – ha csak tehette – nem mozdult el felesége mellől. Aztán, amikor Róza 1832-ben meghalt, néhány hónap búskomorság után visszatért előző életéhez. Az idős gavallér újabb asszonyokkal vagy fiatal lányokkal esett viszonzott szerelembe, kalandjai épp olyan színesek voltak, mint ifjú korában. De verseit továbbra is Szegedy Rózához írta.

Forrás: Nyáry Krisztián

Útvonal:

Kapcsolat:

Mobil telefon: +36 70 3829210

E-mail: info@szegedyrozahaz.hu

Cím: 8261 Badacsony, Kisfaludy u.17

Nyitva tartás:

Március 1. – Május 31.

Kedd kivételével minden nap

10:00 -17:00-ig

 

Június 01. – Augusztus 31.

Minden nap

10:00 -18:00-ig

 

Szeptember 01. – Október 31.

Kedd kivételével minden nap

10:00 -18:00-ig

 

November 01.-Február 28.

péntek, szombat, vasárnap 11:00-17:00-ig, vagy egyeztetett időpontban